lunatique

Open season is my favourite animation movie. A 'short' discription:)

A grizzly bear named Boog, domesticated by a park ranger, Beth, helps deer friend Elliot escape from the mullet-sporting hunter, Shaw. When the Elliot decides to return the favor to help Boog escape from Beth he finds that Boog is very happy with his domesticated home. After a misunderstanding, Beth is convinced that Boog is reverting to his wild nature and releases him in the woods just as hunting season begins. Boog has no idea how to survive outside of his garage home with his beloved Beth. Elliott and Boog develop a strong bond not only between themselves but also with the wild animals and attempt to drive the hunters out of the forest.

Quotes

Elliot: [singing, to the tune of "The Teddy Bears' Picnic"] Once there was a magical elf who lived in a rainbow tree/ He lived downstairs from a flatulent dwarf who constantly had to pee/ One day the elf could take no more/ so he went to bang on the rude dwarf's door/ and what do you know, they suddenly both were marrrrried.

[explaining the woods to Boog]
Elliot: Okay, Forest 101: These tall stick things are called trees. The big rocks are called mountains and the little rocks are their babies.

Elliot: I feel a little light-headed.
[His one remaining antler falls off]

Elliot: Thats nothing! Half doe, half buck! I'm a duck! (Így hangzott: Félig csaj, félig pasi, ez a baki!:D)

Boog: Get out of here!
Elliot: Hey, I took you out of the garage. You should thank me.
Boog: Thank you?
Elliot: You're welcome.

Ezt csak magyarul tudom:

Serge & Deni (a kacsák, francia akcentussal): Méég a nagy vándorlás idején, amikor vö bötűben repültünk, elvesztettük a többieket..oh mon Dieu, mon Dieu, hát hogy tud két madár vö bötűt alkotni? Katasztrófa.

Boog, a szelíd grizzly csak ennyit kér, egyébként boldogan éli a kisvárosi sztárok mindennapi életét: este fellép a helyi természetrajz-show-ban, aztán nyugovóra tér gazdája és nevelője garázsában, ahol szívből etetik és szeretik. Állati ösztöneit mélyen eltemette, és semmiért sem cserélné el a civilizáció örömeit. Ám egyszer mégis megszólal a vadon szava: méghozzá fülsértően, hadarva és össze-vissza. Ugyanis egy félszarvú szarvastól ered, aki dilis fejébe vette, hogy megmenti a nagy mackót, és visszavezeti az erdőbe. Terve végül sikerül, így az állati ösztöneitől megszabadult medve és a négyballábas szarvas visszajut az erdőbe: éppen három nappal a vadászidény kezdete előtt. A természet is tévedhet: a két állat kicsit sem illik össze, mégis együtt kénytelenek menekülni, miközben nemcsak egy nagyon vad vadász lohol a nyomukba, hanem arra is rá kell jönniük, hogy az ő erdejükből valószínűleg rég kiköltöztek a normális állatok. Kalandjaik során találkoznak heves borzzal, mániákus kacsával, pánikbeteg kakassal, egy tarajos süllel, akik csak egy ölelésre vágyik, meg a vadon legveszedelmesebb bandájával: egy csapat mókussal. Az erdő különös vidék, és nem könnyű benne boldogulni sem szarvasnak, sem medvének.